Az ókorban kőtáblákba vésve találtak egyszerű malom rajzolatokat, melyek ma már kevésbé ismertek. Napjaink malma a kettős malom, amit szinte mindenki ismeri. Ettől eltétő malmok is léteznek, nagyon sokféle táblaformával, és ezáltal különboző nehézségű táblákkal. A játéktáblák rajzolatából könnyeb megállapítható egy malomjáték nehézségi foka. Érdemes merésznek lenni, az ismeretlenebb táblaformák gyakran nagyobb élményt nyújtanak, mint a közismert kettős malom alapformája.
A kettős malom, akárcsak az egyszrű malom, a fáraók birodalmában, az ókori Egyiptomban született, de ismerték Trójában, Ceylon (ma: Sri Lanka) szigetén is. A kettős malom története legalább a XIX. fáraó-dinasztiáig, pontosabban I. Ramszesz uralkodásáig (i.e. 1400 és 1366 között) vezethető vissza. Hogy a játék már ekkor bizonyosan ismert volt, azt azok a régészek állapították meg, akik a Nílus nyugati partján, Théba alatt i.e. 1400 és 1333 között épült szentély romjait tárták föl. A szentély padlóburkolatán vésett rajzokra bukkantak. Az ábrák táblákat mutattak, amelyeken pihenésképpen a papok játszhattak - ahogy ma mondanánk - társasjátékokat. Egyébként a kettős malom csak a középkorban, elsősorban Nyugat-Európa uralkodóinak udvarában lett igazán népszerű. Valamivel később Európa többi országában is megjelent, innen jutott el azután a föld minden zugába. A kettős malom végül teljesen kiszorította az ókori kezdetlegesebb rokonát és ma már kevesen ismerik az egyszerű malmot.