Boldogság:
"A boldogság nem végcél, hanem egy utazás! A boldogság nem a holnap, hanem a ma! A boldogság nem függőség, hanem egy döntés! A boldogság az, ami vagy, nem pedig az, amivel rendelkezel!"
Kisugárzások:
"Minden gondolat rezgést teremt. A rezgések olyanok, mint a hanghullámok vagy a sugárzások. Egyetlen egy akadály, vagy gát nem állíthatja meg őket."
Alakítsd át az akadályokat:
"Az élet egy akadály-sorozat lenne? Lehet, hogy néha annak tűnik. Ha csatlakozol a hadsereghez, elküldenek egy egyre nehezebb fokozatú akadály-versenyre. Miért? Hogy növeljék a belső erődet és állóképességedet. Tehát, az élet tanfolyamon, választhatsz aközött, hogy az embereket, helyzeteket és eseméyeket, mint akadályokat látod vagy arra használod mindezeket, hogy megerősítsd és kitágítsd a kapacitásodat a kreativitásra, s megtaláld a megfelelő kiutat. A választásod a hozzáállásodban rejlik. Az akadályok nincsenek állandóan kinn, hanem a tudatunkban."
Könnyedén lépkedj:
"Könnyedén lépkedj ezen a földön, megértéssel, s ne impozánsan. Légy figyelmes és független, s kegyes a győzelem vagy vereség idején. Válj szabaddá a birtoklási vágytól, könnyítsd tudatodat édes kapcsolatokkal. S, mint a rózsaillat, könnyed szellemként, tartós illatot árassz."
Tápláld a csendet:
"Minden teremtés mögött a csend lakozik. A csend az alapvető feltétel, az éltető hozzávaló minden teremtéshez, s mindhez, mi megteremtésre került. Erő a maga nemében. A művészek egy fehér vászonnal kezdik - csendben. A zeneszerző a kotta, a hangjegyek elé és mőgé helyezi. Lényünk legmélye, amiből minden gondolat ered, a csend. A csendhez vezető út a meditáció. Amikor megérkezel a saját csendedbe, ismerni fogod az igazi szabadságot és erőt. Állj meg, adj magadnak egy percet, s figyelj a belső csendedre a mai nap. Légy tudatában annak, hogy mi zavarja a belső csendedet. Lehet, hogy a negatív gondolatok, emlékek, érzések. S amikor felismered, tudni fogod, hogy mi viszi el a kreatív erődet, s tudni fogod, hogy minn kell változtatnod önmagadban."
Emlékeztesd önmagadat:
"Ha keveset tudsz önmagadról, fel kell ismerned, hogy több vagy, mint a szempár, mely reggel a tükörből visszanéz rád. Nem az vagy, amit látsz. A formát látod, de nem a tartalmat; a testet, de nem a lelket; az anyagot, de nem a tudatot. A csendes és mély pillanatokban, öntudatlanul tudjuk, hogy ez az igazség, de elfelejtjük. A világ azt mondatja s elhiteti velünk, hogy azok vagyunk, akiket látunk - s mi a könnyebb utat választjuk, elhisszük. Ezért a szellem felébredése, s a szellemiségünk virágzása (nincs köze a valláshoz) azt jelenti, hogy arra kell emlékeztetni önmagunkat, akár naponta több százszor is, hogy én egy lélek vagyok, s nem a test, egy örökkévaló. szellem, és nem egy húsdarab. A minőség vagyok, s nem a mennyiség. Létezem, máskülönben a szabadság nem lenne elérhető. S, ha nem vagyunk szabadok, lényünk legmélyebb mélységeiben, nem lehetünk igazán boldogok."